Pesti pillanatok – I.

2009 július 22. | Szerző: weekthor |

Vágyakkal harcolva, szuszogását figyelve teltek el hosszú-hosszú percek a társas lét magányában. Ösztönökkel harcolva, Isten szavát hívva, angyalok dalait szomjazva.

Feküdtem.

Ő pedig mellettem.

Vágyaim, férfi létem, testem mondotta bötűk, s a folyó másik oldalán pihenő fáradtság, gondolatok, tevékeny lét szilárdnak hitt ellentéte facsart könnyeket. Tompán dobbannak fülem mellett a párnán, még ma is visszhangzik egynémely néma hangja, mikor csöppen a pálinka a poharam alján.