Pesti pillanatok – III.

2009 augusztus 13. | Szerző: weekthor |

Mint annak idején, amikor a rakparton sétáltunk. Kellemesen hűs nyári szellő szaladgált körülöttünk, halkan morajlott a Duna, s az autók sem zúgtak mellettünk minduntalan. Az akácfa tövében, igen, az akácfa tövében… óh, ma is csak sóhajtok jóízűen. Nevetve ette volna a virágokat, azokat az apró orr-ihlette dallamokat. Közben hajbókolt a kopaszodó, gyanúsan vigyorgó könyvárusnak. Szabó Magda és Zola kellett neki, s táncolva tovaröppent, egyenesen neki a végtelen nyárnak.