Fesztiválszerelem

1.0Capillaria - nők és férfiak zűrös világahttps://capillaria.cafeblog.huweekthorhttps://capillaria.cafeblog.hu/author/weekthor/Fesztiválszerelem<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cweekthor%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cweekthor%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5Cweekthor%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style> És csak sürgök és forgok. Fürdök az emberben! Kitárom két kezem és mosolygok és élvezem. Nevetek és megrökönyödök, szaladok és figyelek. Látom a színes fényeket, a színes tömeget, az életet. Leszáll az est és felgyúl a számtalan mosoly, a számtalan lámpa. Egy árus itt egy amott, szemben a rengeteg. Megdöccensz, ütközöl, mosolyogsz és boldog vagy. És látod a fröccsöt és látod a mosdót. És látod a fánkot és látod a sört. És látod a gitárt és látod a bőrét. És látod a fekvőt és látod az ugrálót. Vezérel az élet, irányít a sorsod. Megálltam a barátommal egy testfestő mellett. A hennás – így hívják. Felfest rád valamit és beszívódik a bőrbe, a maradék pedig megszilárdul, te pedig szépen lekaparod. A minta azonban pár napig a bőrödön marad. Emlékeket ébreszthet benned. Az ötletről – amely a testfestést szülte -, a fesztiválról – ahol a testfestés készült -, az emberről – aki melletted állt, miközben pingálták derekad. Idővel persze lekopik a minta... Végül marad az emlék, marad a szív, s tán egyszer az is csak emlék marad... <img src="https://capillaria.cafeblog.hu/files/fesztivalszerelem.jpg" class="blogkep"> <o:p> </o:p> És megtörtént a folyamat. Az első mosoly, az őszinte tekintet, a naiv bizalom. A fájdalmas lehetetlenség, a csikorgó lelkiismeret. Az élettörténetek rövid cseréje, az ujjak első találkozása. A gyermeki félelem, az eltitkolandó apróságok. A szép pillanatok. Szemből világít a reflektor, őrjöng a zaj. Körülöttünk hömpölyög az őrült extázis, a megrészegült massza. Elkeveredsz a színek zavarában, a fekete arc nélküli csodában. Keresed őt, s megleled. Nézed, s nem mered. Rád néz és melléd áll. Mosolyog. Lelkemben örvénylik a béke és a félelem. Gyűlölöm magam, s mégis örülök a pillanatnak. Sajog az agyam, tán gátat lelt a vér az erekben, zsibbadtság szaladgál koponyámon. Pici nyomás a mellkasomon. Mert tudom, hogy most kiírom... Végigszalad a csepp az arcon, megtörik itt-ott a borostás ábrázatomon. Tán eltévedtem, s ezt észrevették. Tán látták az ürességtől való félelmet. Ő is látta, s elküldte. Hatalmas világ apró közepén, ketten álltunk. Én és ő, aki hozta az üzentet. Mégpedig, hogy szerencsés vagyok. Ő másra gondolt én pedig rá. Szerencsés vagyok, hogy elküldték hozzám. Szavakat szól, őszintéket. <o:p> </o:p> Végül el kell válnunk. Úgy teszünk, mintha még találkoznánk. Úgy beszélünk, mintha bármit is biztosra tudnánk. Sejteni persze sejtjük. Egymás angyalai lehettünk. Izzadtak vagyunk és porosak, arcát világítja az égő káprázat. Mögöttünk egy hordozható toalett, mellettem a barátaim, mellette a testvére. Megöleljük egymást és megsimogat... Utoljára ránézek és... <o:p> </o:p> Nem tudom... Most fájdalom Akkor szomorúság <o:p> </o:p> Elment, s én itt maradtam... tán így volt ez jó, tán így kellett lenni. Tán átadta, amiért jött, talán egyszer megértem. Örökre szívembe rejtem, jó mélyen. S remélem méltó leszek arra, hogy vele beszélhettem... (kép: www.sziget.hu/fesztival) rich