Akarsz-e játszani, mindent, mi élet…

2009 március 23. | Szerző: weekthor

És megint Kosztolányi, még mindig Kosztolányi, örökké
Kosztolányi. Játszunk tovább! Játsszuk az életet. Egy újabb hét kezdődött, egy
újabb hétfő. Játsszuk azt, hogy a világ komoly dolog. Játsszuk azt, hogy válság
van és ez megrendít. Játsszuk azt, hogy aggódunk. Játsszuk azt, hogy
elfelejtkezünk magunkról, s a másikról. Játsszunk kudarcot és csalódást.
Játsszunk könnyeket…

És játsszunk a blogon is! Ezúttal Kedvesem játékának kívánok
eleget tenni. Lássuk, milyen szavakra volt kíváncsi!

Egyensúly. Az egyensúlyt fenntartani elsőre talán ijesztően
hangzik. Hiszen, ha az ember hirtelen gondolatra beleszalad a szóba, talán
átfuthat az agyán, hogy milyen kényes tényezőről is van szó. Ez így igaz, de
nem feltétlenül a borzalmas kihívások elefántcsont-tornyáról van szó. Szerintem
az egyensúlyhoz érzékenységre van szükség és arra, hogy láss, ne csak nézz.
Csalóka egyensúlyt fenntarthatunk jó darabig saját kis elképzelt világunkban,
aztán egy röpke pillanat alatt összeomlik az egész. Egyensúlyt valahol odabent
kellene tartani. Nem árt, ha a fejben, de kötelezően a szívben.

Életerő. Valószínűleg a hittel szoros összefüggésben ragyog
az ember életereje is. Mennyire hiszel a feladatodban, a célodban, az
életedben. Hihetsz a pénz erejében, a hitel adta lendületben. Hihetsz a
papírban, hihetsz az egyenletekben és a jogszabályokban. Aztán pedig? Jön egy
válság és milliók hite dől össze. A baj talán valahol ott kezdődik, hogy
mindenben merünk hinni: a bankban, a kórházban, az iskolában, a klubban. Néhány
dolgot pedig egész egyszerűen elhessegetünk. Nem biztos, hogy merünk hinni
önmagunkban. S ami még nagyobb feladat: hinni egy másik lényben.

Magány. Mardos, kínoz. Nap mint nap. A magány pillanatai
azok, amikor tényleg önmagaddal szemben ülhetsz. Ott a tükör, figyelheted
önmagad. És mennyire bántó, nem igaz? Régi elveket, szabályokat húznál magadra,
kérdezed, hogy mennyire feleltél meg az elvárásoknak. Talán még kedved támad
tipródni is. Magányos lehetsz emberek között és egyedül is. Magányos lehetsz a
párod mellett és szerelemben is. Magányos lehetsz mindig. Mint, ahogy a legtöbb
ember. Ő is, ott veled szemben.

Kultúrprogram. Magas, alacsony. Elit, tömeg. Arany középút
és átmenet. Ahány ember, annyi kultúra, annyi kultúrprogram. Szabad-e éles
határt húzni? Nem tudom. Én személy szerint gyenge vagyok és húzok. Story
magazin, Blikk, V-Tech, VivaTV, Balázs Show, BB muskotály, Harry Potter,
Velvet, Tiesto, Rádió1, multiplex, Barátok közt. Karinthy, Voltaire, Hodler,
Vajda Lajos, Kosztolányi, Bock, Gere, Dark Play, TÁP Színház, Bartók,
Beethoven, Mozart, ÉS, Bárka. Bulvárlap és könyv. TV és színház. Sör és bor.
Hazugság és szerelem. Ki-ki a maga útját tapossa…

Karrier. Számomra a karrier rokonszava a szépség.
Gyönyörködtet, úgy érzed: örömet okoz. Ha megtévedsz, akár még azt is hiheted,
hogy boldog vagy miatta. Izzadsz és szenvedsz, gondozod, beleölöd a
gondolataid, a lelked, az életed. De ő nem olyan áldozatkész, mint te. Elmúlik,
elfelejt, elsétál melletted. Gyorsabban megy, mint ahogy te valaha is tudsz
sétálni. Elrohan egy élet, s egyszer csak itt maradsz. Örök aggodalom,
gyötrelem és félelem után. Magányosan, szomorúan.

Énkép. A
legegyszerűbb, ami csak lehetsz. Mégis félsz tőle. Megismerni őt. Az énképet.
Karácsonyfaként tekintesz rá. Teliaggatod jelzőkkel és jellemzőkkel. Díszeleg,
világít, sziporkázik, vibrál, s mégis milyen gyenge, korlátok veszik körül
mindenfelől. Erős és határozott énkép? A legegyszerűbb, valahol odabent, ahol
rejlik a szabad végtelen. Amelyet emberi erő le nem bonthat. Soha. Ha
egyáltalán megleled.

Barátság. Önzetlen szeretet. Érzés, kapocs, láthatatlan
szál, amely nem kér, nem követel semmit. Nem követel közelséget, nem követel
segítséget, nem követel kényszert, megfelelést, vágyakat és embert. A barátság
két lélekről szól. Férfi és férfi, nő és nő között. És sajnos nagyon ritkán a
szerelemben. Két lélek. Amelyek pusztán egymás miatt mosolyognak. Két ragyogó
pont, amelyek önmagukban örömet okoznak – a másiknak.

Egyedüllét. Igen hasznos. Nincs körülötted zaj, nincs
körülötted ricsaj, nincs telefonod, nincs feladatod. Hallhatod a hangod.
Hallhatod, ahogy dalolnak, komponálnak számodra a madarak, a csövesek, a
villamos és a Duna. Figyelhetsz a világra, amely szól hozzád, beszél
egyfolytában. Egyedül lenni izgalmas. És néha meglepő.

Természet. Ahol igazán jó a világban. ahol valóban az vagy,
aki, s ami vagy. ember, semmi több. ahol emberként álmodhatsz magadnak egy
igazi valóságot. a szellő, a napfény, az eső utáni illat, a virágok, a fák, a
madarak, a hegyek, a puszta, a róna, a domb. az örökké szabad vadkacsa. s az ő
biztonságot jelentő talaja.

Pingvin. Látszat és valóság. Kecsesen csusszan keresztül a
habokon, észrevétlenül, pillanatok alatt kapja el a halakat. Ritmusra moccan a
víz alatt, kacéran lebeg az óceánban. Szabad lehet, miközben úszik. Szinte
szárnyal ott, ahol a hajók fennakadnak. Felkorbácsolt vízfelszín, alatta egy
legyőzhetetlennek hitt forradalmár. Gyönyörű minták, gyönyörű külső, irigylésre
méltó világi megjelenés és úriemberként viselt elegancia. És a parton? Ő az.
Valójában. Tipeg és totyog. Ázik, s fázik. Száradnia kell a napon, csapzott egy
picit. Fiókái a legesetlenebb lények a földön, vadászok könnyed prédája. Hason
fekve napozik, nehezen kel fel. Harcosan védelmezi családját, de igen esetlen. És
mégis ilyenkor szeretjük őt igazán. Ilyenkor áll a szívünkhöz legközelebb.
Ilyenkor csodáljuk leginkább, hiszen ilyenkor bújna hozzánk védelmet keresve,
ilyenkor tűnik úgy, hogy eltévedt. Olyan ez mintha a dáma, a pesti polgári nő,
az éjszakák primadonnája, a kecses kis karcsú gazella, a keringők királynője, a
magassarkúval centiméterekkel föld felett lebegő egyszer csak… tornacipőre vált…
alacsonyabb, totyogósabb, talán kevésbé kecses, kevésbé kívánatos… lehet. de
ilyenkor tudod nyugodtan, tisztán, őszintén, bizalommal azt mondani, hogy…

szeretlek